Az első műtét

Sziasztok!

Hol is hagytam abba a legutóbb? Ah, igen.. a biopszia januárban.

Sokat nem kellett várni az eredményre, talán egy héten belül telefonáltak is, hogy rosszindulatú tumorsejtek vannak benne az eredeti vastagbél tumoromból, jó és rossz hír egyben..

Pislogtam kettőt és megint Löwensteinban ültem a monitor előtt a főorvossal, aki ecsetelte nekem, hogy kétoldali tüdőműtét vár rám. Laparoszkópos műtét nem lehetséges, mert sok pici dolgot kell kiszedni, fel kell nyitni teljesen és kézzel kell áttapizniuk a teljes tüdőszövetet, hogy utána lézerrel kivághassák a nem odaillő csomókat. Nagyjából elmagyarázta, hogy a melltartó vonalában fognak vágni kb. 20 centi hosszan és ott fognak bejutni. Egyszerre csak egy tüdőt műtenek, mert egyet "leeresztenek", másikon keresztül pedig lélegeztetnek a műtét közben. Persze vannak kockázatai, amit majd részleteznek a műtét előtti eligazításon, de szerencsém van, mert nem új tumort növesztettem, hanem a réginek az áttétjei vannak a tüdőmben, jó esélyem van arra - ha kiszednek mindent -, hogy egészséges leszek. De tekintve a rengeteg kis foltocskát, a méretüket, elhelyezkedésüket.. háát..

A tüdőt úgy kell elképzelni, mint egy fát, a törzs és az ágak az erek és az idegek. a legjobb a sebésznek, ha a lombkorona részen vannak a kis problémás pontok, mert könnyen elérhető és még könnyebben kivágható és kevésbé veszélyes. Az én kedves áttétjeim viszont mind az ágakra és a törzsre cuppantak rá, aminél fennáll a veszély, hogy megsértik az eret, vérzést okozva vagy eltalálnak egy ideget, ami maradandó károsodást okozhat vagy le se hajlandó fejteni az áttétet, mert nem kockáztat és ottmarad.. fasza, mi?

A főorvos nem az a lacafacázó típus, rögtön adott egy időpontot a következő hét szerdára, kedden befekvés, szerdán az első vagy második körben műtét. Hétfőn még dolgoztam, elintéztem a helyettesítésem, próbáltam nem arra gondolni, hogy tüdőműtét, fulladozás, fájdalom.. (legnagyobb félelmem a fulladásos halál)

Kedden 8-ra vonultam be a tüdőklinikára, ami kb. 60 km-re van az otthonomtól, az erdő közepén, a hegy tetején, elzárva mindentől.. ilyen helyekre hozzák az embereket.. meghalni..
Vérvétel, EKG, tüdőfunkció mérés (üvegkabinban kell fújkálni egy csőbe, hogyan tágul a tüdő, oxigén felvétel, széndioxid leadás stb.), a fülszúrkálós izé (nem jut eszembe a neve, de azt nézik meg, hogyan veszi fel az oxigént a vér) - természetesen nem vagyok egészségügyi dolgozó, téves dolgokat is mondhatok.

Miután a kötelező vizsgálatokon túlesett az ember, következett a szoba elfoglalása, az osztályos nővér bekísért, kaptam bepanthen oldatot inhalálni, naponta 4x kell a műtét előtt és után, segít a hörgőknek tágulni, valamint lefoglalod magad vele egy 20 percre naponta. Délután el kellett mennem egy orvoshoz megbeszélni a műtétet, ahol szépen elmagyarázta a néni, hogy akkor a melltartó vonalában a hónaljam alatt az oldalamon fognak felvágni, kb. 20 centi hosszan. Két mellkascsövet fogok kapni, a műtét után egy köztes osztályon leszek 2-3 napig, ami az intenzív és sima osztály között van, úgy kell elképzelni, mint az intenzív osztályt, csak kimehetsz wc-re nővéri kísérettel. A műtét komplikációiról beszélt, ahol persze a fejfájástól a halálig bármi megeshet, kórház.. le kell fedezniük magukat. Majd a vér transzplantáció miatt is aláírtam pár papírt, hogy ott is lefedjék magukat, ha a vér által valami betegséget összeszednék. Később a nap folyamán még az altatós orvos jött be hozzám a szobámba és mondta el, hogyan néz ki az altatás, ott is elmesélte a komplikációkat, megint a hányástól a kómán át a halálig, bármi, ismétlem BÁRMI megeshet.. aláírtam a beleegyezést, megfürödtem és felkészülten lefeküdtem aludni.

Az első körben szerepeltem a műtéti terven, 5-kor keltem, hogy a szexi outfitet felkapjam..

..kaptam 1-1 harisnyát, neccbugyit egy fura betéttel meg egy köpenyt, ami szerintem senkire sem passzol és a seggem is kilóg belőle, arról nem beszélve, hogy nem bírod magadnak megkötni, az osztályos nővér meg csak arra vágyik, hogy feküdj csendben.. meg úgyis leveszik rólad a műtétnél, ez az outfit arra van, hogy mikor végigtolnak a kórházon a műtőig, ne legyél meztelen.
Tehát 7-kor már jöttek a leszarom tablettával, ami addig hat, míg be nem tolnak a hentes üzembe. Az előkészítőben felfektettek a fémtálcára (műtőasztalra), levetkőztettek (ezért izzadtam le kétszer a harisnyafelvételben), majd felöltöztettek ilyen hőfogó takaróba (hogy tovább izzadhassak), kaptam sapkát, majd áttoltak a csempeszobába (éljen a fantázianevek), ahol szó szerint kikötöznek, bekötik az infúziót, megmérik a vérnyomásod, bemutatkozik a műtős nővér, az altató orvos, hülye kérdéseket tesznek fel (nekik nem hülye kérdések, mert neki fontos, hogy van-e hányingered evés után) és ha szerencséd van, itt be is altatnak (mert a kezed már úgy zsibbad a kikötözéstől, hogy reménykedsz abban, azt is amputálják).. Az altatásról nekem 2015-ből nagyon rossz emlékeim vannak, pedig 6 műtétem volt a tüdőműtétekig. Rám rakták egy oxigénmaszkot és a nővér végigkommentálta az eseményeket, hogy "most beadjuk az altatót, mély levegő, rendben.. kicsit szédülni fog és elalszik", így tudtam, hogy a szédülés után képszakadás.

A műtéteket kb. így kell elképzelni, két borda között felvágnak és egy feszítővel szétfeszítik a bordákat, hogy hozzáférjenek a tüdőhöz, benyúl a sebész és szó szerint áttapogatja az egészet, ahol talál egy csomót, azt kivágják lézerrel, mert a lézer azonnal el is égeti és így kisebb az esély az utánvérzésre. Három órás műtét, szóval az egész oldalam, hátam és a vállam fájni fog.

Full sötétben ébredtem, körülöttem három ember, beszélnek hozzám németül, a folyosón vagyok? Miért van sötét? Ezek ablakok? Bakker ezek egy kihalt folyosóra hoztak? Mit beszél? Kiakar húzni valami csövet.. van valami a számban.. mondom neki, hogy rendben.. amúgy vicces minden, de miért vagyok egy kihalt folyosón? Kihúz valamit a számból.. még mindig a kihalt folyosón jár az agyam.. Fáj a hátam.. Hallom tesómat a vászon mögül, kiabálok neki. de be vagyok rekedve.. Itt vagyok hátul a folyosón! Már négyen vannak körülöttem, magyarázzák a fájdalomcsillapítot, hogy nyomhatom, ha fáj.. fáj a hátam baszki, persze, hogy nyomni fogom.. Képszakadás..
Még mindig mozognak körülöttem, még mindig az érdekel a legjobban, hogy miért hagytak a folyosón.. tesóm felvilágosít, hogy a kórteremben vagyok, nem a folyosón és nem este van, csak le van húzva a redőny.. Fáj a hátam, nyomom a fájdalomcsillapítót.. Képszakadás..
Valahogy így telik az egész éjszaka, fáj a hátam, kurvára fáj a hátam és a vállam, 3 órán át feküdtem a műtőben rajta, szar pózban, persze, hogy fáj.. próbálnak ide-oda mobilizálni, kenegetnek ilyen mentolos krémmel, mert a fájdalomcsillapító infúzió időkorlátos, ha hamar elhasználod, letilt és nem engedi tovább.. meghalok, hány óra? Fáj a hátam..

Másnap reggel már mobilizálással kezdenek, alapvetően félig ülő pozícióban aludtam, mert nem fekhetek a tüdőmön. Kiültettek az ágy szélére "fürdeni" és fogat mosni. Szédültem, vissza akartam feküdni, fáj a hátam. Beültettek a mobilizációs székbe, hogy várjam meg a gyógytornászt, kurvára fájt a hátam, potyogtak a könnyeim, 3 órát vártam rá. Majd közölte, hogy sétálunk..

Fáj a hátam, két cső van a tüdőmig feltolva, oxigén van az orromra kötve, mert nem kapok levegőt és még sétáljak is? Már másnap? Ugye csak viccelsz, te pöcs? Nem viccelt.. Hulla fáradtan dőltem be az ágyba, fájt a hátam, a vállam, kezdett a mellkascső is nyomni. A vércukrom tombolt, székletem még nem volt, de maradj pozitív és mikor lesz már vége?

Másnap reggel jött a doktornéni, hogy kihúzzák az első csövet, hurrá, megkönnyebbülés.. na meg a nagy lóf.. Aprócska magyarázat:

 Két csövet helyeznek fel a műtétkor, a fenti képen lévőt 2 nap után húzzák ki, a lentit pedig mikor elhagyod a kórházat, és ez a kis masina szívja ki a felesleges folyadékot a tüdőből (vér, sebváladék, víz).

Tehát a fenti csövet kihúzzák, mint a képen is láthatjátok ezek ujjnyi vastag gumicsövek, mikor kihúzta, végig égeti a tüdőt, mint mikor a gumival megégeted a kezed.. csak ez belül éget. Azt hittem a hátfájásnál nem lehet semmi rosszabb.. de.. a cső kihúzása.. és mivel kurva magasra fel van dugva beléd, nem tudja kirántani, hanem szépen lassan, úgy 2 percig kifejti belőled, az a szar meg éget, mint a pokol.. baromira bírom a fájdalmat, de itt szó szerint sikítoztam.
Utána megkönnyebbültem hamar, mert ugye a mozgástól a csövek kicsúsznak, elmozdulnak és képesek nyomni, szúrni. Majd belegondoltam, hogy van még egy, ami még bennem lesz 8 napig.. szépen benövi a szövet, meg fogok halni.

Harmadik napon lekerültem osztályra, nagyon sokat kell sétálgattam, hogy a folyadék kiürüljön a tüdőmből, visszatáguljon és persze a légzés is könnyebbé váljon, de továbbra is oxigén palackkal kellett járnom, az ágyban is oxigénnel ültem/feküdtem, nézik folyamatosan, hogyan fejlődik, egyre kevesebb oxigén kell, de kell.. pár nap után már a wc-re eltudtam menni nélküle, de azért éreztem, hogy befulladok, elfáradok, nehezen kapok levegőt.

VISZONT nem tudtam nagy wc-re menni, a gyógyszerek, a stressz és legfőképp az aggodalom. Fact rólam, hogy nincs vastagbelem, tehát nekem mindig hasmenésem van, eszek és 20 perc múlva távoznak a dolgok. Tehát gondolhatjátok mennyire fura volt, hogy 3-4 napja nem voltam wc-n. Mert persze féltem az intenzíven, hogyan fogok kimenni és szó szerint belém ragadt a dolog. Ami a legnagyobb ballépésem volt a kórházi benntartózkodásom alatt, mert míg a tüdőm, a sebem nem fájt, a hátfájásom elmúlt, semmilyen panaszom nem volt, DE a hasam.. fel voltam fújódva, görcseim voltak, nem bírtam enni, marékszámra etették velem a hashajtót meg a görcsoldót, végigbőgtem az éjszakákat. Már egy hete otthon voltam, meddigre elmúltak a fájdalmaim és a panaszaim. Szóval soha ne álljatok az útjába a természetnek, jöjjön, aminek jönnie kell.

A műtét után 5 nappal elengedtek, pedig 8 nap a kötelező, de a tüdő röntgen szépeket mutatott, nem volt folyadék a mellkasban, már oxigén nélkül is tudtam létezni, persze mozgás után még felcsatlakoztam a pandórára (így hívtuk tesómmal az oxigént), de ha pici szüneteket beiktattam a mozgásba, akkor elég jól haladtam, hátam még fájt, oldalam úgy nézett ki, mint akit agyonvertek, picit sípolt a tüdőm légzés közben, a második cső kihúzása nem volt vészes, de nagyon haza akartam már menni. Fáradt voltam és éhes.

Maga a nagy sebet nem varrták, hanem ilyen sebragasztóval húzták össze, így nem kellett varratszedésre menni, de a csövek helyét összehúzták 1-1 varrattal, azt viszont tesóm kiszedte (ezért jó, ha van ápolónő a családban). Viszont nem telt el 1 hét, megint ott ültem a sebészeten, mert begyulladt a sebem, nagyon durván.. cukorbeteg vagyok, a sebgyógyulás-zavar már a hasi műtétekkor is problémát okozott. Hetente kellett visszajárnom tisztításra, itthon magamnak kellett nyomkodni és kitisztítanom (tudom, fúj.. de van ilyen). Csak fertőtlenítővel szabadott fújkálni, fact gyerekek, nem szabad a gyulladt sebet kenni, mert akkor nem tud összehúzódni és bejutnak a bacik.. mi itt basztuk el, mikor láttuk, hogy gyulladt, vettünk rá gyulladáscsökkentő kenőcsöt és ott elszabadult a pokol. Hagyni kell kiszáradni, összehúzódni és legfőképp orvoshoz menni. ORVOSHOZ.

Hat hetet kellett várnom, hogy újabb CT-re menjek, megnézték a műtött tüdőt, hogy mindent sikerült-e kiszedni és persze csekkolták a baloldalit is, hogy ott mi a helyzet, tervezhetik-e a következő műtétet.. de arról legközelebb!

Pusza!

Hogy is volt? Áttétek a tüdőben 1. rész

Sziasztok!

Mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára írtam. Két éve. Mi is történt azóta? Legutoljára még a lélek rejtelmeibe akartalak elkalauzolni Titeket, hogy milyen hatással van a rák a betegre és a környezetére, de a lustaság és az új munkahely adta stressz teljesen elvonta a figyelmem.

Mi történt azóta?

Lépjünk vissza 2017 szeptemberéig. Egy év teljes nyugalomban telt, már átkerültem a féléves ellenőrzések ciklusba, mert két év telt el az első műtét óta. Júliusban kiszedettem a portot, mert már szabadnak és egészségesnek éreztem magam. Na persze..

Szokásosan zajlott a kontroll, vérvétel, nagy labor, hasi ultrahang. A májam el van csúszva, kicsit fentebb van, mint az átlagembereknek, valószínűleg a 6 darab hasi műtét, a szervek ide-oda pakolgatása nem tesz jót. De alapvetően minden rendben van. Túlsúlyosnak még mindig az vagyok, még mindig a kemó alatt felszedett 15 kiló nyomja vállaim, de ezen felül makkegészséges vagyok. Vagy mégsem?

Nem telt el egy hét a vérvétel után, felhívott az onkológusom. Nem akar megijeszteni, de a tumormarkereim túllépték a normális értéket, nem vészes, csak kicsivel van felette, de nem hunyhat szemet. Beutaltak Stuttgartba a Katharinenhospitalba egy Pet-Scan vizsgálatra, kéz alatt 1 héten belül kaptam időpontot. Fiatal betegnél nem szaroznak. Nem izgultam magam halálra, hiszen a tumormarkereket sok minden megemelheti és az eredeti tumoromnál speciel teljesen normálisak voltak az eredményeim.

Ha jól emlékszem egy szerdai napon, ebédszünetben kellett mennem a vizsgálatra. Meg kell innod egy liter kontraszt anyagot és még vénásan is kapsz, hogy minden oda nem illő darab világítson benned, miközben 20 percig átvilágítanak a CT géppel, fejtől egészen a térdedig megnéznek. Mivel tesóm a mellette lévő szívsebészet intenzív osztályán dolgozik, kis ismeretségek által megszerezte az eredményt elég hamar. Már sírva hívott fel az éjszakás műszakjából, hogy találtak valamit.. Próbáltam nyugtatni, hogy várjuk meg, míg az onkológus is megkapja a radiológus levelét, mert ő szívsebészeten van, én meg ugye laikus vagyok, ne matekoljunk inkább.

Nem kellett sokat várnom a végzetes telefonhívásra, 2 napon belül (gyors a posta Németországban) telefonált az onkológusom és kimondta a varázs szavakat: "áttétek a tüdőben", valamint a vesénél és a hasi részen több helyen is megnagyobbodott nyirokcsomók láthatók.. Szuper. Hamar be is lettem utalva Schorndorfban (ott műtöttek és az onkológiai praxis is abban a kórházban van) a Radiológia főorvosához, mert fiatal betegnek a főorvosok járnak. Átnézte a papírjaim és megállapította, hogy a tüdőmben lévő dolgok nem áttétek, a vesénél látható viszont aggasztja, így biopsziával mintát szeretne venni. Öröm és boldogság, tüdőbeteg nem vagyok. Talán 1-2 héten belül meg is ejtettük a biopsziát. Szar. A hátamon egy nagy tűvel bemennek, ami éget és kellemetlen, hogy kicsípjenek egy darabot a nyirokcsomóból, megnézik, található-e benne tumorsejt. Akkor az nagyon kellemetlen volt, de van rosszabb.. később megtanultam.

Biopszia eredménye negatív, én egy teljesen egészséges ember vagyok. Meg a nagy lóf.. Az onkológusomat nem hagyta nyugodni a dolog, így elvitte az eredményeim a tumorkonferenciára. Erről már meséltem, csomó onkológus, radiológus és sebész összeülnek szerdánként és megbeszélnek különböző betegeket, hogy ki milyen kezelést ajánl, stb. Beutaltak Lőwensteinba, ahol van egy nagyon szuper kis tüdőklinika az erdő közepén, a hegy tetején.. mindig ilyen nyugodt helyekre viszik a tüdőbetegeket.. meghalni.

Tüdő CT és halálra szurkálás után megtörtént a szembesítés. Bekísértek egy pici szobába, a főorvos és egy sebész. Leültettek és megmutogatták a CT felvételeket, amin pici pontocskák vannak bekarikázva. Egy pont, két pont, három pont, négy pont.. a 15. pontnál már nem számoltam velük. Ezek bizony áttétek, de jó esélyeim vannak a gyógyulásra.. Biztos ismered azt az érzést, mikor eszedbe jut a halál és úgy kiráz a hideg, de megnyugszol, mert fiatal vagy.. na ez az érzés kapott el, csak nem nyugodtam meg. Már csak távolról hallod, hogy beszélnek hozzád, beszűrődnek mondatok, de nem érnek el hozzád. "Jó esélyei vannak a gyógyulásra" - tehát most haldoklom? Esélyek.. sosem voltam jó az esélyekben, én nem az a lány vagyok a városi legendákból, akinek összejönnek dolgok, szar vagyok az esélyekben. Vagy megdolgozom valamiért vagy elbukom, nekem soha nincsenek esélyeim. Pillanatra ki kellett mennünk, mert a főorvosnak dolga volt, leültünk picit kint. Tesóm kérdezte, hogyan boldogulok a hírrel, mert nem szóltam még eddig semmit. És elkezdtem sírva nevetni, hogy kicseszett fehér liliomok lesznek a síromon, mert az anyukám kedvenc virága. Erre tesóm is elkezdett sírva nevetni, hogy kékek lesznek, nem fehérek. A sebész nő újra behívott minket és újra elmondta, amit a főorvos is, csak kicsit nyugodtabban, mert tudja, hogy a főnöke halálra rémiszti mindig a betegeket a sok információkkal.

Több oda nem illő dolgot látnak a felvételen, mindkét tüdőben. A bal tüdőben látnak egy nagyobbat, amit megszeretnének biopsziázni. Ha a tumorsejtek a vastagbél tumorból származnak, akkor áttétek, kiszedik őket és mindenki rendben van. Viszont ha más tumorból származnak, azt jelenti, hogy ők nem műtenek meg, mert más rákom van és kezdődik minden elölről, kemó és meg kell keresni a forrást, tehát visszaadnak az onkológusaimnak. Nem biztos, hogy minden kis folt áttét. Sok minden más is lehet, de a formájukból ítélve nem akarnak hazudni, van köztük. Szeretnék, ha januárban visszajönnék (decemberben járunk) egy újabb CT-re, hogy lássák, melyek nőnek és melyek nem, szaporodnak-e vagy a számuk ugyanannyi marad. Hazáig bőgtem a kocsiban, még szerencse, hogy Löwenstein 1 óra kocsiút tőlünk. Nem akartam még beszélni róla, csak elfogadni, dühös voltam és csalódott és baromira rettegtem.

Január. Hétfőn meg is érkeztem a CT-re, sokkal jobb hangulatban. Az egy hónap alatt rájöttem, hogy meghalni könnyű, én pedig harcos vagyok, nem adom magam könnyen. Szerencse és jó hírek. Nem szaporodtak a kis cuclik, de némely nőtt (ők lesznek az áttétek), pár pedig összement (ők valami mások), szerdán vissza kell jönnöm biopsziára, hogy mintát vegyenek, bent kell éjszakáznom, mert a tüdőbiopszia nem oly veszélytelen (nem halálos, csak lehetnek komplikációk), felléphet vérzés, összeeshet a tüdő.

Szerdán kis sporttáskával beköltöztettek, egyedül voltam a szobában, kényelmesbe öltöztettek és 11-kor áttoltak a CT-be. Ezeket a CT vezérelt biopsziákat úgy kell elképzelni, hogy áttolnak a CT gépen, megnézik hol kell bemenniük a tűvel, bejelölik a bemeneti pontot, majd centinként haladnak a tűvel, de mindig újra és újra áttolnak a gépen, hogy tudják a helyes irányt. Először egy tűt vezetnek le, amivel érzéstelenítenek, utána megy a minta vevős. Az előzőhöz képest ez nem égetett, nem volt kellemetlen.. míg ki nem csípték azt a rohadt darabot. Már előre szóltak, hogy nem szabad köhögni. Ismered azt, mikor nem akarsz köhögni, mert olyan nagy kuss van a vizsgán, de csak basztatja valami a torkod. Bumm és kicsúszott 1 köhögés, rohantak papírral, szám elé tették és kiabáltak velem, mert nem szabad.. szóljak, ha vért köhögtem fel, éreztem a vér ízét a számban és elvettem a papírt, megláttam a vért.. na fasza. Végeztek a mintavétellel, visszatoltak a szobába, kényszerpihenő az ágyban, nem szabad megmozdulni, sem köhögni, csak kortyokban inni. Ilyenkor vagy éhes, kell pisilned és akarsz szomjan halni. 3 óra múlva jöttek értem, hogy megyünk tüdő röntgenre, mert meg kell nézniük, vérzik-e a tüdő vagy összeesett-e. Minden rendben, felállhatok, mozogjak sokat.

Talán egy héten belül telefonáltak, hogy áttét. Az eredeti vastagbélrák tumorom áttétje. Kétoldali tüdőműtét vár rám 6 hetes bontásban, január végén kezdjük is a jobb oldallal, mert ott nagyobbak, a bal oldaliaknak még nőniük kell. Maratonfutó már nem lesz belőlem..

Folyt. köv.