Sziasztok!
Mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára írtam. Két éve. Mi is történt azóta? Legutoljára még a lélek rejtelmeibe akartalak elkalauzolni Titeket, hogy milyen hatással van a rák a betegre és a környezetére, de a lustaság és az új munkahely adta stressz teljesen elvonta a figyelmem.
Mi történt azóta?
Lépjünk vissza 2017 szeptemberéig. Egy év teljes nyugalomban telt, már átkerültem a féléves ellenőrzések ciklusba, mert két év telt el az első műtét óta. Júliusban kiszedettem a portot, mert már szabadnak és egészségesnek éreztem magam. Na persze..
Szokásosan zajlott a kontroll, vérvétel, nagy labor, hasi ultrahang. A májam el van csúszva, kicsit fentebb van, mint az átlagembereknek, valószínűleg a 6 darab hasi műtét, a szervek ide-oda pakolgatása nem tesz jót. De alapvetően minden rendben van. Túlsúlyosnak még mindig az vagyok, még mindig a kemó alatt felszedett 15 kiló nyomja vállaim, de ezen felül makkegészséges vagyok. Vagy mégsem?
Nem telt el egy hét a vérvétel után, felhívott az onkológusom. Nem akar megijeszteni, de a tumormarkereim túllépték a normális értéket, nem vészes, csak kicsivel van felette, de nem hunyhat szemet. Beutaltak Stuttgartba a Katharinenhospitalba egy Pet-Scan vizsgálatra, kéz alatt 1 héten belül kaptam időpontot. Fiatal betegnél nem szaroznak. Nem izgultam magam halálra, hiszen a tumormarkereket sok minden megemelheti és az eredeti tumoromnál speciel teljesen normálisak voltak az eredményeim.
Ha jól emlékszem egy szerdai napon, ebédszünetben kellett mennem a vizsgálatra. Meg kell innod egy liter kontraszt anyagot és még vénásan is kapsz, hogy minden oda nem illő darab világítson benned, miközben 20 percig átvilágítanak a CT géppel, fejtől egészen a térdedig megnéznek. Mivel tesóm a mellette lévő szívsebészet intenzív osztályán dolgozik, kis ismeretségek által megszerezte az eredményt elég hamar. Már sírva hívott fel az éjszakás műszakjából, hogy találtak valamit.. Próbáltam nyugtatni, hogy várjuk meg, míg az onkológus is megkapja a radiológus levelét, mert ő szívsebészeten van, én meg ugye laikus vagyok, ne matekoljunk inkább.
Nem kellett sokat várnom a végzetes telefonhívásra, 2 napon belül (gyors a posta Németországban) telefonált az onkológusom és kimondta a varázs szavakat: "áttétek a tüdőben", valamint a vesénél és a hasi részen több helyen is megnagyobbodott nyirokcsomók láthatók.. Szuper. Hamar be is lettem utalva Schorndorfban (ott műtöttek és az onkológiai praxis is abban a kórházban van) a Radiológia főorvosához, mert fiatal betegnek a főorvosok járnak. Átnézte a papírjaim és megállapította, hogy a tüdőmben lévő dolgok nem áttétek, a vesénél látható viszont aggasztja, így biopsziával mintát szeretne venni. Öröm és boldogság, tüdőbeteg nem vagyok. Talán 1-2 héten belül meg is ejtettük a biopsziát. Szar. A hátamon egy nagy tűvel bemennek, ami éget és kellemetlen, hogy kicsípjenek egy darabot a nyirokcsomóból, megnézik, található-e benne tumorsejt. Akkor az nagyon kellemetlen volt, de van rosszabb.. később megtanultam.
Biopszia eredménye negatív, én egy teljesen egészséges ember vagyok. Meg a nagy lóf.. Az onkológusomat nem hagyta nyugodni a dolog, így elvitte az eredményeim a tumorkonferenciára. Erről már meséltem, csomó onkológus, radiológus és sebész összeülnek szerdánként és megbeszélnek különböző betegeket, hogy ki milyen kezelést ajánl, stb. Beutaltak Lőwensteinba, ahol van egy nagyon szuper kis tüdőklinika az erdő közepén, a hegy tetején.. mindig ilyen nyugodt helyekre viszik a tüdőbetegeket.. meghalni.
Tüdő CT és halálra szurkálás után megtörtént a szembesítés. Bekísértek egy pici szobába, a főorvos és egy sebész. Leültettek és megmutogatták a CT felvételeket, amin pici pontocskák vannak bekarikázva. Egy pont, két pont, három pont, négy pont.. a 15. pontnál már nem számoltam velük. Ezek bizony áttétek, de jó esélyeim vannak a gyógyulásra.. Biztos ismered azt az érzést, mikor eszedbe jut a halál és úgy kiráz a hideg, de megnyugszol, mert fiatal vagy.. na ez az érzés kapott el, csak nem nyugodtam meg. Már csak távolról hallod, hogy beszélnek hozzád, beszűrődnek mondatok, de nem érnek el hozzád. "Jó esélyei vannak a gyógyulásra" - tehát most haldoklom? Esélyek.. sosem voltam jó az esélyekben, én nem az a lány vagyok a városi legendákból, akinek összejönnek dolgok, szar vagyok az esélyekben. Vagy megdolgozom valamiért vagy elbukom, nekem soha nincsenek esélyeim. Pillanatra ki kellett mennünk, mert a főorvosnak dolga volt, leültünk picit kint. Tesóm kérdezte, hogyan boldogulok a hírrel, mert nem szóltam még eddig semmit. És elkezdtem sírva nevetni, hogy kicseszett fehér liliomok lesznek a síromon, mert az anyukám kedvenc virága. Erre tesóm is elkezdett sírva nevetni, hogy kékek lesznek, nem fehérek. A sebész nő újra behívott minket és újra elmondta, amit a főorvos is, csak kicsit nyugodtabban, mert tudja, hogy a főnöke halálra rémiszti mindig a betegeket a sok információkkal.
Több oda nem illő dolgot látnak a felvételen, mindkét tüdőben. A bal tüdőben látnak egy nagyobbat, amit megszeretnének biopsziázni. Ha a tumorsejtek a vastagbél tumorból származnak, akkor áttétek, kiszedik őket és mindenki rendben van. Viszont ha más tumorból származnak, azt jelenti, hogy ők nem műtenek meg, mert más rákom van és kezdődik minden elölről, kemó és meg kell keresni a forrást, tehát visszaadnak az onkológusaimnak. Nem biztos, hogy minden kis folt áttét. Sok minden más is lehet, de a formájukból ítélve nem akarnak hazudni, van köztük. Szeretnék, ha januárban visszajönnék (decemberben járunk) egy újabb CT-re, hogy lássák, melyek nőnek és melyek nem, szaporodnak-e vagy a számuk ugyanannyi marad. Hazáig bőgtem a kocsiban, még szerencse, hogy Löwenstein 1 óra kocsiút tőlünk. Nem akartam még beszélni róla, csak elfogadni, dühös voltam és csalódott és baromira rettegtem.
Január. Hétfőn meg is érkeztem a CT-re, sokkal jobb hangulatban. Az egy hónap alatt rájöttem, hogy meghalni könnyű, én pedig harcos vagyok, nem adom magam könnyen. Szerencse és jó hírek. Nem szaporodtak a kis cuclik, de némely nőtt (ők lesznek az áttétek), pár pedig összement (ők valami mások), szerdán vissza kell jönnöm biopsziára, hogy mintát vegyenek, bent kell éjszakáznom, mert a tüdőbiopszia nem oly veszélytelen (nem halálos, csak lehetnek komplikációk), felléphet vérzés, összeeshet a tüdő.
Szerdán kis sporttáskával beköltöztettek, egyedül voltam a szobában, kényelmesbe öltöztettek és 11-kor áttoltak a CT-be. Ezeket a CT vezérelt biopsziákat úgy kell elképzelni, hogy áttolnak a CT gépen, megnézik hol kell bemenniük a tűvel, bejelölik a bemeneti pontot, majd centinként haladnak a tűvel, de mindig újra és újra áttolnak a gépen, hogy tudják a helyes irányt. Először egy tűt vezetnek le, amivel érzéstelenítenek, utána megy a minta vevős. Az előzőhöz képest ez nem égetett, nem volt kellemetlen.. míg ki nem csípték azt a rohadt darabot. Már előre szóltak, hogy nem szabad köhögni. Ismered azt, mikor nem akarsz köhögni, mert olyan nagy kuss van a vizsgán, de csak basztatja valami a torkod. Bumm és kicsúszott 1 köhögés, rohantak papírral, szám elé tették és kiabáltak velem, mert nem szabad.. szóljak, ha vért köhögtem fel, éreztem a vér ízét a számban és elvettem a papírt, megláttam a vért.. na fasza. Végeztek a mintavétellel, visszatoltak a szobába, kényszerpihenő az ágyban, nem szabad megmozdulni, sem köhögni, csak kortyokban inni. Ilyenkor vagy éhes, kell pisilned és akarsz szomjan halni. 3 óra múlva jöttek értem, hogy megyünk tüdő röntgenre, mert meg kell nézniük, vérzik-e a tüdő vagy összeesett-e. Minden rendben, felállhatok, mozogjak sokat.
Talán egy héten belül telefonáltak, hogy áttét. Az eredeti vastagbélrák tumorom áttétje. Kétoldali tüdőműtét vár rám 6 hetes bontásban, január végén kezdjük is a jobb oldallal, mert ott nagyobbak, a bal oldaliaknak még nőniük kell. Maratonfutó már nem lesz belőlem..
Folyt. köv.
