Hol is hagytam abba a legutóbb? Ah, igen.. a biopszia januárban.
Sokat nem kellett várni az eredményre, talán egy héten belül telefonáltak is, hogy rosszindulatú tumorsejtek vannak benne az eredeti vastagbél tumoromból, jó és rossz hír egyben..
Pislogtam kettőt és megint Löwensteinban ültem a monitor előtt a főorvossal, aki ecsetelte nekem, hogy kétoldali tüdőműtét vár rám. Laparoszkópos műtét nem lehetséges, mert sok pici dolgot kell kiszedni, fel kell nyitni teljesen és kézzel kell áttapizniuk a teljes tüdőszövetet, hogy utána lézerrel kivághassák a nem odaillő csomókat. Nagyjából elmagyarázta, hogy a melltartó vonalában fognak vágni kb. 20 centi hosszan és ott fognak bejutni. Egyszerre csak egy tüdőt műtenek, mert egyet "leeresztenek", másikon keresztül pedig lélegeztetnek a műtét közben. Persze vannak kockázatai, amit majd részleteznek a műtét előtti eligazításon, de szerencsém van, mert nem új tumort növesztettem, hanem a réginek az áttétjei vannak a tüdőmben, jó esélyem van arra - ha kiszednek mindent -, hogy egészséges leszek. De tekintve a rengeteg kis foltocskát, a méretüket, elhelyezkedésüket.. háát..
A tüdőt úgy kell elképzelni, mint egy fát, a törzs és az ágak az erek és az idegek. a legjobb a sebésznek, ha a lombkorona részen vannak a kis problémás pontok, mert könnyen elérhető és még könnyebben kivágható és kevésbé veszélyes. Az én kedves áttétjeim viszont mind az ágakra és a törzsre cuppantak rá, aminél fennáll a veszély, hogy megsértik az eret, vérzést okozva vagy eltalálnak egy ideget, ami maradandó károsodást okozhat vagy le se hajlandó fejteni az áttétet, mert nem kockáztat és ottmarad.. fasza, mi?
A főorvos nem az a lacafacázó típus, rögtön adott egy időpontot a következő hét szerdára, kedden befekvés, szerdán az első vagy második körben műtét. Hétfőn még dolgoztam, elintéztem a helyettesítésem, próbáltam nem arra gondolni, hogy tüdőműtét, fulladozás, fájdalom.. (legnagyobb félelmem a fulladásos halál)
Kedden 8-ra vonultam be a tüdőklinikára, ami kb. 60 km-re van az otthonomtól, az erdő közepén, a hegy tetején, elzárva mindentől.. ilyen helyekre hozzák az embereket.. meghalni..
Vérvétel, EKG, tüdőfunkció mérés (üvegkabinban kell fújkálni egy csőbe, hogyan tágul a tüdő, oxigén felvétel, széndioxid leadás stb.), a fülszúrkálós izé (nem jut eszembe a neve, de azt nézik meg, hogyan veszi fel az oxigént a vér) - természetesen nem vagyok egészségügyi dolgozó, téves dolgokat is mondhatok.
Miután a kötelező vizsgálatokon túlesett az ember, következett a szoba elfoglalása, az osztályos nővér bekísért, kaptam bepanthen oldatot inhalálni, naponta 4x kell a műtét előtt és után, segít a hörgőknek tágulni, valamint lefoglalod magad vele egy 20 percre naponta. Délután el kellett mennem egy orvoshoz megbeszélni a műtétet, ahol szépen elmagyarázta a néni, hogy akkor a melltartó vonalában a hónaljam alatt az oldalamon fognak felvágni, kb. 20 centi hosszan. Két mellkascsövet fogok kapni, a műtét után egy köztes osztályon leszek 2-3 napig, ami az intenzív és sima osztály között van, úgy kell elképzelni, mint az intenzív osztályt, csak kimehetsz wc-re nővéri kísérettel. A műtét komplikációiról beszélt, ahol persze a fejfájástól a halálig bármi megeshet, kórház.. le kell fedezniük magukat. Majd a vér transzplantáció miatt is aláírtam pár papírt, hogy ott is lefedjék magukat, ha a vér által valami betegséget összeszednék. Később a nap folyamán még az altatós orvos jött be hozzám a szobámba és mondta el, hogyan néz ki az altatás, ott is elmesélte a komplikációkat, megint a hányástól a kómán át a halálig, bármi, ismétlem BÁRMI megeshet.. aláírtam a beleegyezést, megfürödtem és felkészülten lefeküdtem aludni.
Az első körben szerepeltem a műtéti terven, 5-kor keltem, hogy a szexi outfitet felkapjam..
..kaptam 1-1 harisnyát, neccbugyit egy fura betéttel meg egy köpenyt, ami szerintem senkire sem passzol és a seggem is kilóg belőle, arról nem beszélve, hogy nem bírod magadnak megkötni, az osztályos nővér meg csak arra vágyik, hogy feküdj csendben.. meg úgyis leveszik rólad a műtétnél, ez az outfit arra van, hogy mikor végigtolnak a kórházon a műtőig, ne legyél meztelen.
Tehát 7-kor már jöttek a leszarom tablettával, ami addig hat, míg be nem tolnak a hentes üzembe. Az előkészítőben felfektettek a fémtálcára (műtőasztalra), levetkőztettek (ezért izzadtam le kétszer a harisnyafelvételben), majd felöltöztettek ilyen hőfogó takaróba (hogy tovább izzadhassak), kaptam sapkát, majd áttoltak a csempeszobába (éljen a fantázianevek), ahol szó szerint kikötöznek, bekötik az infúziót, megmérik a vérnyomásod, bemutatkozik a műtős nővér, az altató orvos, hülye kérdéseket tesznek fel (nekik nem hülye kérdések, mert neki fontos, hogy van-e hányingered evés után) és ha szerencséd van, itt be is altatnak (mert a kezed már úgy zsibbad a kikötözéstől, hogy reménykedsz abban, azt is amputálják).. Az altatásról nekem 2015-ből nagyon rossz emlékeim vannak, pedig 6 műtétem volt a tüdőműtétekig. Rám rakták egy oxigénmaszkot és a nővér végigkommentálta az eseményeket, hogy "most beadjuk az altatót, mély levegő, rendben.. kicsit szédülni fog és elalszik", így tudtam, hogy a szédülés után képszakadás.
A műtéteket kb. így kell elképzelni, két borda között felvágnak és egy feszítővel szétfeszítik a bordákat, hogy hozzáférjenek a tüdőhöz, benyúl a sebész és szó szerint áttapogatja az egészet, ahol talál egy csomót, azt kivágják lézerrel, mert a lézer azonnal el is égeti és így kisebb az esély az utánvérzésre. Három órás műtét, szóval az egész oldalam, hátam és a vállam fájni fog.
Full sötétben ébredtem, körülöttem három ember, beszélnek hozzám németül, a folyosón vagyok? Miért van sötét? Ezek ablakok? Bakker ezek egy kihalt folyosóra hoztak? Mit beszél? Kiakar húzni valami csövet.. van valami a számban.. mondom neki, hogy rendben.. amúgy vicces minden, de miért vagyok egy kihalt folyosón? Kihúz valamit a számból.. még mindig a kihalt folyosón jár az agyam.. Fáj a hátam.. Hallom tesómat a vászon mögül, kiabálok neki. de be vagyok rekedve.. Itt vagyok hátul a folyosón! Már négyen vannak körülöttem, magyarázzák a fájdalomcsillapítot, hogy nyomhatom, ha fáj.. fáj a hátam baszki, persze, hogy nyomni fogom.. Képszakadás..
Még mindig mozognak körülöttem, még mindig az érdekel a legjobban, hogy miért hagytak a folyosón.. tesóm felvilágosít, hogy a kórteremben vagyok, nem a folyosón és nem este van, csak le van húzva a redőny.. Fáj a hátam, nyomom a fájdalomcsillapítót.. Képszakadás..
Valahogy így telik az egész éjszaka, fáj a hátam, kurvára fáj a hátam és a vállam, 3 órán át feküdtem a műtőben rajta, szar pózban, persze, hogy fáj.. próbálnak ide-oda mobilizálni, kenegetnek ilyen mentolos krémmel, mert a fájdalomcsillapító infúzió időkorlátos, ha hamar elhasználod, letilt és nem engedi tovább.. meghalok, hány óra? Fáj a hátam..
Másnap reggel már mobilizálással kezdenek, alapvetően félig ülő pozícióban aludtam, mert nem fekhetek a tüdőmön. Kiültettek az ágy szélére "fürdeni" és fogat mosni. Szédültem, vissza akartam feküdni, fáj a hátam. Beültettek a mobilizációs székbe, hogy várjam meg a gyógytornászt, kurvára fájt a hátam, potyogtak a könnyeim, 3 órát vártam rá. Majd közölte, hogy sétálunk..
Fáj a hátam, két cső van a tüdőmig feltolva, oxigén van az orromra kötve, mert nem kapok levegőt és még sétáljak is? Már másnap? Ugye csak viccelsz, te pöcs? Nem viccelt.. Hulla fáradtan dőltem be az ágyba, fájt a hátam, a vállam, kezdett a mellkascső is nyomni. A vércukrom tombolt, székletem még nem volt, de maradj pozitív és mikor lesz már vége?
Másnap reggel jött a doktornéni, hogy kihúzzák az első csövet, hurrá, megkönnyebbülés.. na meg a nagy lóf.. Aprócska magyarázat:
Utána megkönnyebbültem hamar, mert ugye a mozgástól a csövek kicsúsznak, elmozdulnak és képesek nyomni, szúrni. Majd belegondoltam, hogy van még egy, ami még bennem lesz 8 napig.. szépen benövi a szövet, meg fogok halni.
Harmadik napon lekerültem osztályra, nagyon sokat kell sétálgattam, hogy a folyadék kiürüljön a tüdőmből, visszatáguljon és persze a légzés is könnyebbé váljon, de továbbra is oxigén palackkal kellett járnom, az ágyban is oxigénnel ültem/feküdtem, nézik folyamatosan, hogyan fejlődik, egyre kevesebb oxigén kell, de kell.. pár nap után már a wc-re eltudtam menni nélküle, de azért éreztem, hogy befulladok, elfáradok, nehezen kapok levegőt.
VISZONT nem tudtam nagy wc-re menni, a gyógyszerek, a stressz és legfőképp az aggodalom. Fact rólam, hogy nincs vastagbelem, tehát nekem mindig hasmenésem van, eszek és 20 perc múlva távoznak a dolgok. Tehát gondolhatjátok mennyire fura volt, hogy 3-4 napja nem voltam wc-n. Mert persze féltem az intenzíven, hogyan fogok kimenni és szó szerint belém ragadt a dolog. Ami a legnagyobb ballépésem volt a kórházi benntartózkodásom alatt, mert míg a tüdőm, a sebem nem fájt, a hátfájásom elmúlt, semmilyen panaszom nem volt, DE a hasam.. fel voltam fújódva, görcseim voltak, nem bírtam enni, marékszámra etették velem a hashajtót meg a görcsoldót, végigbőgtem az éjszakákat. Már egy hete otthon voltam, meddigre elmúltak a fájdalmaim és a panaszaim. Szóval soha ne álljatok az útjába a természetnek, jöjjön, aminek jönnie kell.
A műtét után 5 nappal elengedtek, pedig 8 nap a kötelező, de a tüdő röntgen szépeket mutatott, nem volt folyadék a mellkasban, már oxigén nélkül is tudtam létezni, persze mozgás után még felcsatlakoztam a pandórára (így hívtuk tesómmal az oxigént), de ha pici szüneteket beiktattam a mozgásba, akkor elég jól haladtam, hátam még fájt, oldalam úgy nézett ki, mint akit agyonvertek, picit sípolt a tüdőm légzés közben, a második cső kihúzása nem volt vészes, de nagyon haza akartam már menni. Fáradt voltam és éhes.
Maga a nagy sebet nem varrták, hanem ilyen sebragasztóval húzták össze, így nem kellett varratszedésre menni, de a csövek helyét összehúzták 1-1 varrattal, azt viszont tesóm kiszedte (ezért jó, ha van ápolónő a családban). Viszont nem telt el 1 hét, megint ott ültem a sebészeten, mert begyulladt a sebem, nagyon durván.. cukorbeteg vagyok, a sebgyógyulás-zavar már a hasi műtétekkor is problémát okozott. Hetente kellett visszajárnom tisztításra, itthon magamnak kellett nyomkodni és kitisztítanom (tudom, fúj.. de van ilyen). Csak fertőtlenítővel szabadott fújkálni, fact gyerekek, nem szabad a gyulladt sebet kenni, mert akkor nem tud összehúzódni és bejutnak a bacik.. mi itt basztuk el, mikor láttuk, hogy gyulladt, vettünk rá gyulladáscsökkentő kenőcsöt és ott elszabadult a pokol. Hagyni kell kiszáradni, összehúzódni és legfőképp orvoshoz menni. ORVOSHOZ.
Hat hetet kellett várnom, hogy újabb CT-re menjek, megnézték a műtött tüdőt, hogy mindent sikerült-e kiszedni és persze csekkolták a baloldalit is, hogy ott mi a helyzet, tervezhetik-e a következő műtétet.. de arról legközelebb!
Pusza!
