Első hét az intenzíven és a sürgősségi műtét

Sziasztok!

Az első műtétnél hagytam abba, nyugi.. lesz még négy!

Az első éjszaka a műtét után, hát maga volt a pokol. Nem éreztem fájdalmat, de baromi szomjas voltam és nem engedtek inni. Magyar aneszteziológusnő altatott és meghagyta a nővéreknek, hogy nem szabad folyadékot kapnom, mert be van vizesedve az egész szervezetem. Úgy néztem ki állítólag, mint egy Michelin baba. Éjfél tájékán már a bőgés kerülgetett és mivel 10 percenként csengettem a nővérnek, mert nagyon fájt a hátam és nem tudtam mozogni, ő forgatott mindig be egyik oldalról a másikra. A legutolsó csöngetésemkor egy férfinővér jött be, aztán elpanaszoltam neki, hogy nem kapok inni, majd közölte velem, hogy az egész egy nagy baromság, hiszen gyomorszondám van, úgysem marad bennem semmi. (Aki nem tudja, a gyomorszondát az orrodon át vezetik le a gyomrodig és egy cuki zacsiban végződik, tehát mindent kiszív a gyomrodból, amit lenyelsz.) Itt szabadult el a pokol és az éjszaka folyamán röpke 11 liter vizet ittam meg!

Az első egy hét tényleg homályos, mert be voltam vizesedve, szerintem még az agyam is. Vérszegény voltam, szar volt a légzésem, folyamatosan oxigént kaptam, vérnyomásom is alacsony volt, fájt a hátam. Na mikor a gyomorszonda csöve mellé még az oxigén bizgentyűt is betolják az orrodba.. Így néztem ki. 2 nap múlva már úgy viszket az orrlukad, mint a fene! Természetesen enni nem kaptam, mert gyógyszerekkel stimulálták a gyomrom, hogy elkezdjen működni, valamint a beleket is, már ami maradt belőlük.

Diagnózis szerint: A vastag bél valamilyen latin nevű részén tumort találtak, kivették a teljes vastag belet. Majd sorolják, hogy a műtét alatt mik történtek, természetesen latinul és kódrendszerben. Mintát küldtek a labornak.

Cuki gémkapcsokkal tűzdeltek tele szegycsontól az ágyékig, arra jön rá a kötés és egy fojtó fűző!
4-5 nap után kaptam, ha jól emlékszem, ilyen szuszpenziós italt, cappucino izűt, meg talán egy kis tejbegrízt (én, a cukorbeteg). Aztán némi könyörgés után kihúzták a gyomorszondát, ugyanolyan szar a kijövetele, mint a bemenetele! De nem volt olyan jó ötlet, mint azt én elsőre elképzeltem, mivel a gyomrom nem működött, nem vitte tovább a kaját, így este úgy hánytam ki a napközben megivott szuszpenziós italt, mint a fene. Gyomorszonda vissza!

Az első hetem tehát nagyjából a szuszpenziós ital és a joghurt evésével múlt el, hozzáteszem a 2,5 dl italt egész nap ittam, mert nem fért belém több.  Eltelt az első hét, halálra kínoztak a görcsöket okozó bélmozgató gyógyszerekkel, de a fájdalomcsillapító csodákra képes.. kaptam hozzá nyomógombot és azt adagoltam magamnak, amitől úgy aludtam, mint a bébicicák.

Egy hét után kipróbálhattam az ágytálat, nem buli. Főleg a második próba után olyan fájdalmak törtek rám, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok. Teletömtek fájdalomcsillapítóval, de még mindig nagyon fájt.. Az egész intenzív osztály az én sikításaimtól zengett. Puff, be a CT-be, magyar fiatalember mindenféle randifelkérés nélkül tolt fel kontraszt anyagot a seggembe! Eredmény: luk van a belemen és a bélsár éppen elönti a belső szerveim, hurray! Sürgősségi műtét, nagy a szar (szó szerint).

Na itt volt az a pillanat, mikor látod a körülötted állókon, hogy félnek, de annyira fáj, hogy nem érdekel, nincs energiád félni.

Este 11-kor kerültem be a műtőbe és hajnali egykor hoztak ki. Sztóma zacskóval és összevarratlan hasi sebbel. Olyan gyulladásban volt a belső szerveim, annyira be voltak vizesedve a szövetek, hogy nem bírták összevarrni, így egy szivacs csíkot tettek a sebbe, aminek a végén egy gép lóg, ami szívja ki a felesleges dolgokat a sebből, ezen kívül volt sebváladékos zacskóm, katéter, 3 branül a nyakamban, 1 a csuklómban, a sztóma zacskó, EKG tappancsok, oxigén cső, gyomorszonda, valamint röpke 12 orvos és nővér körülöttem... Jó éjszakát, Csilla!

De ezután csak fölfelé van, higgyetek nekem!

Folyt. köv.

This is the beginning of a beautiful friendship.. khm.. vagy nem!

Akik twitteren követnek, azok elég sokat tudnak arról, hogy mi is történt velem pár hónappal ezelőtt. Rosszindulatú tumor, 5 műtét, sztóma, kemoterápia. 140 karakterbe elég nehéz belepréselni a pontos eseményeket, ezért döntöttem úgy, blogolásba kezdek! Rengetegen érdeklődtök felőlem, rengeteg támogatást kapok tőletek, de ez a blog nem csak nektek, hanem önző módon nekem is íródik, hiszen ez egy utazás számomra is. Nyelvhelyességi hibákért előre elnézést kérek.

A történetem június végén kezdődik, mikor hosszan tartó szorulással küzdöttem, de jó munkás ember révén nem kerestem fel a háziorvosom, hiszen ezt házilag is lehet kúrálni. Próbaidőn voltam a cégnél, kifogtam egy olyan munkát, ami egy külföldön élő magyarnak álommunka, vagyis nekem az volt. Természetesen degeszre ettem magam szilvával, almaecettel, hashajtóval és minden egyébbel, amikről nagymamáink mesélnek. Szart sem ért. Már bocsánat!

Két hét szenvedés után, július 3-án elmentünk a háziorvoshoz, mert olyan fájdalmaim voltak már, hogy nem tudtam éjszaka aludni, nem bírtam enni, hánytam. Háziorvos felírt gyógyszereket, kaptam beöntést és utamra engedett azzal, hogy változatlan helyzet esetén azonnal kórház. A helyzet változatlan volt, odáig fajult, hogy vasárnap tesóm beültetett a kocsiba és elmentünk a kórházba az ambulanciára. Mondanom sem kell.. további gyógyszerek. Változatlan helyzet esetén, fáradjunk vissza másnap. Másnap visszafáradtunk a kórházba, de már  a fájdalmaim olyanok voltak, hogy számomra minden mindegy volt, csak csináljanak valamit. Rögtön felvettek osztályra.. egy szál papucsban, nyári gatyában, pólóban..

Tesóm hozott nekem ruhákat, hiszen előreláthatólag három napot fogok bent tölteni. Spoiler: 3 hetet voltam bent végül. Két kedves néni közé kerültem be, egy combtörés, valamint ciszta a gyomorban. Első napom azzal telt, hogy megitattak velem egy nagy pohár kontrasztanyagot, hogy x óránkénti röntgen vizsgálattal megnézzék, hogy hol akadtak el a medvék. Első éjszakám a sírás/fájdalmak/hányás váltakozásáról szólt. Természetesen a röntgenen semmit nem találtak, miért találtak volna? Túl egyszerű lenne..

Másnap megjelent a doktornő egy gyanús csővel meg zacskóval és egy nagyon kedvesen mosolygó nővérkével. Gyomorszonda. Átmenetileg! Spoiler: 2 hétig leszünk legjobb barátok. Folytatódtak a röntgenezések, de mivel semmit nem találtak, csak azt, hogy szorulásom van, úgy döntöttek, jöhet a tükrözés. Betoltak ágyastól egy szobába,már infúziós állvány és a gyomorszonda a testrészemmé vált. Tehát betoltak egy másik mosolygós nővérkéhez és egy morcos doktorbácsihoz. Nem kértem altatást, mindegy volt már a fájdalmak mellett. Tényleg átmész a minden mindegy kategóriába, ha sosem múló fájdalmaid vannak. Semmit nem mondanak, csak simogatják a kezed, próbálják elvonni a figyelmed, csak egy hatalmas monitor van az arcod előtt, amin nézheted a saját tested belülről. Amúgy érdekes volt látni!

Pár órával a vizsgálat után megjelent egy szemüveges doktor az ajtómban, leült az ágyam mellé egy nagy csomag papírral. Elmondta, hogy tumort találtak a *latin szó következik* részben, jelenleg nem tudják, hogy jó vagy rosszindulatú, vettek mintát, elküldték laborra. Itt tudtam, hogy rosszindulatú lesz, nem volt kérdés számomra. Lehetőségek? Reggel rögtön műtenek, teljes vágással, ki kell szedniük mindent, átnézni, kitakarítani. Percre pontosan, metszésről metszésre elmondta nekem, hogy mire számítsak. Aláírtam a papírt, hogy beleegyezek, majd este kell mennem az aneszteziológushoz, hogy megbeszéljem vele az altatást.

Felhívtam tesómat, majd a szüleimet, hogy ne ijedjenek meg, de rákos vagyok. Nővérem rögtön jött a kórházba, anyumat meg felültették az első repülőgépre, hogy ideérjen másnap, mikor kigurulok a műtőből. Az aneszteziológus egy nagyon kedves (szerintem) horvát fiatalember volt, mindent megbeszéltünk, hogy nem kérek full narkózist, nem tudom miért nem, de tesóm azt ajánlotta, hogy ne kérjek. Nővérem intenzív osztályon dolgozik, mint nővér és nagyon jó a szakmájában, bármiben hallgatok rá!

Másnap reggel megjelent a nővérke egy szatén bugyival meg egy ronggyal, amiket fel kellett vennem, valamint egy borotvával, hogy a mini has-szőreimet eltüntessem. Kaptam valami leszarom tablettát is, ami rám nem volt hatással, így nem szartam le az eseményeket körülöttem. A bugyin.. elnézést "bugyin" csak 10 percig röhögtem. Némi labirintus és gyorsulási verseny után megérkeztem a "Központi műtőbe". Betolnak ágyastól a sorba, a többi műtétre váró közé. Továbbtoltak némi várakozás után egy kék hölgyhöz, aki átsegített a műtőasztalra, ahol meleg takarókkal meg kezeslábassal becsomagoltak, kaptam kis sitykát is. Itt kezdesz el izzadni, mint a ló, hiszen alapvetően 40 fok van nyáron. Itt átmentem egy fotocellás ajtón, ahol beállítottak egy következő sorba a többi bebugyolált beteggel. Csempe és led lámpák mindenhol. Valahol a fejem felől érkezett egy hang, miszerint ő az altató orvos, bemutatta az altató nővért is és elmesélik, hogy mi fog történni. Mondtam nekik, hogy nekem mindegy, csak jó mélyen aludjak és ébredjek fel a végén. Valamint külföldi vagyok, megtörténhet, hogy amikor ébresztenek, nem reagálok a németre. Állítólag ki se nyitottam a szemem műtét után, de már fostam a szót németül a sebésznek és soroltam a kérdéseim.

Betoltak a műtőbe, ott még négy ember sürög-forog, arcodba nyomják az oxigénmaszkot, amiről fogalmad sincs, hogy minek adják.. Én azt hittem, hogy attól fogok aludni és mivel nem kezdtem álmosodni, baromira be voltam fosva, hogy nem fogok elaludni. Nem leszel álmos, semmi sincs.. Ott vagy, majd nem vagy ott.. én álmodtam valamit, következő már az ébredés volt.

Nekem minden homályos volt, csak egy férfi hangot hallottam, hogy beszél hozzám, miközben tettek át a műtőasztalról az ágyba, ott féltem kicsit, hogy leejtenek. Ilyen gördülő műanyaglapot dugnak alád és azon húznak át. Közben folyamatosan beszélnek hozzád. Tesóm azt mondta, hogy ilyenkor a betegek annyira kómásak még, hogy nem emlékeznek és fel sem fogják mi történik körülöttük.. kivétel én. Feltoltak az intenzívre egyenesen, ott várt anyukám és a nővérem. Infúziót, EKG-t és oxigént kaptam, kipárnáztak mindennel, telenyomtak fájdalomcsillapítóval, hogy aludjak még.

Innentől homály az első hét, bizonyos dolgokra emlékszem, bizonyos dolgokat meséltek..

Folyt. köv.