Akik twitteren követnek, azok elég sokat tudnak arról, hogy mi is történt velem pár hónappal ezelőtt. Rosszindulatú tumor, 5 műtét, sztóma, kemoterápia. 140 karakterbe elég nehéz belepréselni a pontos eseményeket, ezért döntöttem úgy, blogolásba kezdek! Rengetegen érdeklődtök felőlem, rengeteg támogatást kapok tőletek, de ez a blog nem csak nektek, hanem önző módon nekem is íródik, hiszen ez egy utazás számomra is. Nyelvhelyességi hibákért előre elnézést kérek.
A történetem június végén kezdődik, mikor hosszan tartó szorulással küzdöttem, de jó munkás ember révén nem kerestem fel a háziorvosom, hiszen ezt házilag is lehet kúrálni. Próbaidőn voltam a cégnél, kifogtam egy olyan munkát, ami egy külföldön élő magyarnak álommunka, vagyis nekem az volt. Természetesen degeszre ettem magam szilvával, almaecettel, hashajtóval és minden egyébbel, amikről nagymamáink mesélnek. Szart sem ért. Már bocsánat!
Két hét szenvedés után, július 3-án elmentünk a háziorvoshoz, mert olyan fájdalmaim voltak már, hogy nem tudtam éjszaka aludni, nem bírtam enni, hánytam. Háziorvos felírt gyógyszereket, kaptam beöntést és utamra engedett azzal, hogy változatlan helyzet esetén azonnal kórház. A helyzet változatlan volt, odáig fajult, hogy vasárnap tesóm beültetett a kocsiba és elmentünk a kórházba az ambulanciára. Mondanom sem kell.. további gyógyszerek. Változatlan helyzet esetén, fáradjunk vissza másnap. Másnap visszafáradtunk a kórházba, de már a fájdalmaim olyanok voltak, hogy számomra minden mindegy volt, csak csináljanak valamit. Rögtön felvettek osztályra.. egy szál papucsban, nyári gatyában, pólóban..
Tesóm hozott nekem ruhákat, hiszen előreláthatólag három napot fogok bent tölteni. Spoiler: 3 hetet voltam bent végül. Két kedves néni közé kerültem be, egy combtörés, valamint ciszta a gyomorban. Első napom azzal telt, hogy megitattak velem egy nagy pohár kontrasztanyagot, hogy x óránkénti röntgen vizsgálattal megnézzék, hogy hol akadtak el a medvék. Első éjszakám a sírás/fájdalmak/hányás váltakozásáról szólt. Természetesen a röntgenen semmit nem találtak, miért találtak volna? Túl egyszerű lenne..
Másnap megjelent a doktornő egy gyanús csővel meg zacskóval és egy nagyon kedvesen mosolygó nővérkével. Gyomorszonda. Átmenetileg! Spoiler: 2 hétig leszünk legjobb barátok. Folytatódtak a röntgenezések, de mivel semmit nem találtak, csak azt, hogy szorulásom van, úgy döntöttek, jöhet a tükrözés. Betoltak ágyastól egy szobába,már infúziós állvány és a gyomorszonda a testrészemmé vált. Tehát betoltak egy másik mosolygós nővérkéhez és egy morcos doktorbácsihoz. Nem kértem altatást, mindegy volt már a fájdalmak mellett. Tényleg átmész a minden mindegy kategóriába, ha sosem múló fájdalmaid vannak. Semmit nem mondanak, csak simogatják a kezed, próbálják elvonni a figyelmed, csak egy hatalmas monitor van az arcod előtt, amin nézheted a saját tested belülről. Amúgy érdekes volt látni!
Pár órával a vizsgálat után megjelent egy szemüveges doktor az ajtómban, leült az ágyam mellé egy nagy csomag papírral. Elmondta, hogy tumort találtak a *latin szó következik* részben, jelenleg nem tudják, hogy jó vagy rosszindulatú, vettek mintát, elküldték laborra. Itt tudtam, hogy rosszindulatú lesz, nem volt kérdés számomra. Lehetőségek? Reggel rögtön műtenek, teljes vágással, ki kell szedniük mindent, átnézni, kitakarítani. Percre pontosan, metszésről metszésre elmondta nekem, hogy mire számítsak. Aláírtam a papírt, hogy beleegyezek, majd este kell mennem az aneszteziológushoz, hogy megbeszéljem vele az altatást.
Felhívtam tesómat, majd a szüleimet, hogy ne ijedjenek meg, de rákos vagyok. Nővérem rögtön jött a kórházba, anyumat meg felültették az első repülőgépre, hogy ideérjen másnap, mikor kigurulok a műtőből. Az aneszteziológus egy nagyon kedves (szerintem) horvát fiatalember volt, mindent megbeszéltünk, hogy nem kérek full narkózist, nem tudom miért nem, de tesóm azt ajánlotta, hogy ne kérjek. Nővérem intenzív osztályon dolgozik, mint nővér és nagyon jó a szakmájában, bármiben hallgatok rá!
Másnap reggel megjelent a nővérke egy szatén bugyival meg egy ronggyal, amiket fel kellett vennem, valamint egy borotvával, hogy a mini has-szőreimet eltüntessem. Kaptam valami leszarom tablettát is, ami rám nem volt hatással, így nem szartam le az eseményeket körülöttem. A bugyin.. elnézést "bugyin" csak 10 percig röhögtem. Némi labirintus és gyorsulási verseny után megérkeztem a "Központi műtőbe". Betolnak ágyastól a sorba, a többi műtétre váró közé. Továbbtoltak némi várakozás után egy kék hölgyhöz, aki átsegített a műtőasztalra, ahol meleg takarókkal meg kezeslábassal becsomagoltak, kaptam kis sitykát is. Itt kezdesz el izzadni, mint a ló, hiszen alapvetően 40 fok van nyáron. Itt átmentem egy fotocellás ajtón, ahol beállítottak egy következő sorba a többi bebugyolált beteggel. Csempe és led lámpák mindenhol. Valahol a fejem felől érkezett egy hang, miszerint ő az altató orvos, bemutatta az altató nővért is és elmesélik, hogy mi fog történni. Mondtam nekik, hogy nekem mindegy, csak jó mélyen aludjak és ébredjek fel a végén. Valamint külföldi vagyok, megtörténhet, hogy amikor ébresztenek, nem reagálok a németre. Állítólag ki se nyitottam a szemem műtét után, de már fostam a szót németül a sebésznek és soroltam a kérdéseim.
Betoltak a műtőbe, ott még négy ember sürög-forog, arcodba nyomják az oxigénmaszkot, amiről fogalmad sincs, hogy minek adják.. Én azt hittem, hogy attól fogok aludni és mivel nem kezdtem álmosodni, baromira be voltam fosva, hogy nem fogok elaludni. Nem leszel álmos, semmi sincs.. Ott vagy, majd nem vagy ott.. én álmodtam valamit, következő már az ébredés volt.
Nekem minden homályos volt, csak egy férfi hangot hallottam, hogy beszél hozzám, miközben tettek át a műtőasztalról az ágyba, ott féltem kicsit, hogy leejtenek. Ilyen gördülő műanyaglapot dugnak alád és azon húznak át. Közben folyamatosan beszélnek hozzád. Tesóm azt mondta, hogy ilyenkor a betegek annyira kómásak még, hogy nem emlékeznek és fel sem fogják mi történik körülöttük.. kivétel én. Feltoltak az intenzívre egyenesen, ott várt anyukám és a nővérem. Infúziót, EKG-t és oxigént kaptam, kipárnáztak mindennel, telenyomtak fájdalomcsillapítóval, hogy aludjak még.
Innentől homály az első hét, bizonyos dolgokra emlékszem, bizonyos dolgokat meséltek..
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése