Sziasztok!
Az első műtétnél hagytam abba, nyugi.. lesz még négy!
Az első éjszaka a műtét után, hát maga volt a pokol. Nem éreztem fájdalmat, de baromi szomjas voltam és nem engedtek inni. Magyar aneszteziológusnő altatott és meghagyta a nővéreknek, hogy nem szabad folyadékot kapnom, mert be van vizesedve az egész szervezetem. Úgy néztem ki állítólag, mint egy Michelin baba. Éjfél tájékán már a bőgés kerülgetett és mivel 10 percenként csengettem a nővérnek, mert nagyon fájt a hátam és nem tudtam mozogni, ő forgatott mindig be egyik oldalról a másikra. A legutolsó csöngetésemkor egy férfinővér jött be, aztán elpanaszoltam neki, hogy nem kapok inni, majd közölte velem, hogy az egész egy nagy baromság, hiszen gyomorszondám van, úgysem marad bennem semmi. (Aki nem tudja, a gyomorszondát az orrodon át vezetik le a gyomrodig és egy cuki zacsiban végződik, tehát mindent kiszív a gyomrodból, amit lenyelsz.) Itt szabadult el a pokol és az éjszaka folyamán röpke 11 liter vizet ittam meg!
Az első egy hét tényleg homályos, mert be voltam vizesedve, szerintem még az agyam is. Vérszegény voltam, szar volt a légzésem, folyamatosan oxigént kaptam, vérnyomásom is alacsony volt, fájt a hátam. Na mikor a gyomorszonda csöve mellé még az oxigén bizgentyűt is betolják az orrodba.. Így néztem ki. 2 nap múlva már úgy viszket az orrlukad, mint a fene! Természetesen enni nem kaptam, mert gyógyszerekkel stimulálták a gyomrom, hogy elkezdjen működni, valamint a beleket is, már ami maradt belőlük.
Diagnózis szerint: A vastag bél valamilyen latin nevű részén tumort találtak, kivették a teljes vastag belet. Majd sorolják, hogy a műtét alatt mik történtek, természetesen latinul és kódrendszerben. Mintát küldtek a labornak.
Cuki gémkapcsokkal tűzdeltek tele szegycsontól az ágyékig, arra jön rá a kötés és egy fojtó fűző!
4-5 nap után kaptam, ha jól emlékszem, ilyen szuszpenziós italt, cappucino izűt, meg talán egy kis tejbegrízt (én, a cukorbeteg). Aztán némi könyörgés után kihúzták a gyomorszondát, ugyanolyan szar a kijövetele, mint a bemenetele! De nem volt olyan jó ötlet, mint azt én elsőre elképzeltem, mivel a gyomrom nem működött, nem vitte tovább a kaját, így este úgy hánytam ki a napközben megivott szuszpenziós italt, mint a fene. Gyomorszonda vissza!
Az első hetem tehát nagyjából a szuszpenziós ital és a joghurt evésével múlt el, hozzáteszem a 2,5 dl italt egész nap ittam, mert nem fért belém több. Eltelt az első hét, halálra kínoztak a görcsöket okozó bélmozgató gyógyszerekkel, de a fájdalomcsillapító csodákra képes.. kaptam hozzá nyomógombot és azt adagoltam magamnak, amitől úgy aludtam, mint a bébicicák.
Egy hét után kipróbálhattam az ágytálat, nem buli. Főleg a második próba után olyan fájdalmak törtek rám, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok. Teletömtek fájdalomcsillapítóval, de még mindig nagyon fájt.. Az egész intenzív osztály az én sikításaimtól zengett. Puff, be a CT-be, magyar fiatalember mindenféle randifelkérés nélkül tolt fel kontraszt anyagot a seggembe! Eredmény: luk van a belemen és a bélsár éppen elönti a belső szerveim, hurray! Sürgősségi műtét, nagy a szar (szó szerint).
Na itt volt az a pillanat, mikor látod a körülötted állókon, hogy félnek, de annyira fáj, hogy nem érdekel, nincs energiád félni.
Este 11-kor kerültem be a műtőbe és hajnali egykor hoztak ki. Sztóma zacskóval és összevarratlan hasi sebbel. Olyan gyulladásban volt a belső szerveim, annyira be voltak vizesedve a szövetek, hogy nem bírták összevarrni, így egy szivacs csíkot tettek a sebbe, aminek a végén egy gép lóg, ami szívja ki a felesleges dolgokat a sebből, ezen kívül volt sebváladékos zacskóm, katéter, 3 branül a nyakamban, 1 a csuklómban, a sztóma zacskó, EKG tappancsok, oxigén cső, gyomorszonda, valamint röpke 12 orvos és nővér körülöttem... Jó éjszakát, Csilla!
De ezután csak fölfelé van, higgyetek nekem!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése